Fogról fogra – fogágybetegség

A fogágy betegsége (paradontosis) a laikusok körében vagy ínyvérzésként, vagy ínysorvadásként ismeretes. Valójában az egyik leggyakrabban előforduló krónikus fertőző betegségről van szó, mely népbetegségnek tekinthető. Egyik formája az ínygyulladás, amikor a folyamat még visszafordítható és nem érinti a fog tartószerkezetét. Másik - súlyosabb - eset az, amikor megfelelő kezelés elmaradása esetén a gyulladás már a fog rögzítő elemeire is ráterjedt; legsúlyosabb formájában komoly csontpusztulás is észlelhető és ez a fogak elvesztéséhez vezet. Jellemző, hogy a tünetek nem folyamatosan jelentkeznek, hosszabb stabil időszakok váltakoznak hirtelen rosszabbodásokkal. A betegek jelentős részének állapota évekig szinten tartható megfelelő kezeléssel.

Hogyan alakul ki a fogágybetegség?

A szájüregben naponta képződik ragadós, bakteriális lepedék, amely a kritikus zónákban, a fogközökben és az ínyszél mentén is lerakódik.

A foglepedék - más néven dentális plakk - okozza a fogágybetegséget. A lepedék idővel fogkővé alakul, mely a fog és az íny közé is lerakódik. A szövetek károsodásának oka a plakk ellen kialakult gyulladás következtében fellépő pusztulás.

A lepedékben - mechanikus dörzsölés hiányában - már néhány óra alatt is vastag, bakteriális telepek képződnek, melyek olyan anyagokat termelnek, amiknek hatására az ínyszél védelmi rendszerei aktivizálódnak, az íny ödémássá válik és gyulladásos reakció lép fel. Jelentős egyéni különbségek vannak abban, hogy az egyes emberek milyen összetételű és mennyiségű plakkot képesek elviselni gyulladás nélkül. Ezt az egyensúlyt jelentős mértékben meghatározza a szervezet védekezőképessége, illetve befolyásolják egyéb helyi, a plakk képződést elősegítő faktorok. Ezzel magyarázható, hogy egyes belgyógyászati betegségekben (pl. cukorbetegség, vérképzőszervi, immunrendszeri, anyagcsere-betegségek) terhességben, a fogágybetegség kialakulásának veszélye fokozottabb, de céltudatos beavatkozás esetén elkerülhető. Ez az oka annak is, hogy bizonyos típusú fogágybetegségben (ráadásul főleg fiataloknál) teljesen egészséges íny és relatíve jó szájhigiéniás viszonyok mellett is kialakulhat egy viszonylag agresszív gyulladásos forma.
A betegség legfőbb kiváltó okain (dohányzás, stressz, elhanyagolt szájápolás) legtöbbször tudunk változtatni, azonban azt is tudjuk, hogy előfordul, hogy a betegség folyamatosan rosszabbodik akkor is, ha "mindent megtettünk". Ennek magyarázata, hogy a fogágybetegség bizonyos fajtáinak létrejöttében genetikailag meghatározott gyulladáskeltő anyagok jelenlétével kell számolni. Akik egy bizonyos géntípust hordoznak, azoknál emelkedettebb a kockázat. Ez a "genetikai kockázat" ma már egy egyszerű vizsgálattal kimutatható.
A gyulladásért felelős baktériumok megtelepedése már gyermekkorban megtörténhet a rokonoktól való szájüregi fertőződés következtében (pl. cumi lenyalása).

Fontos összefüggések

Az utóbbi néhány év komoly tudományos kutatásai olyan adatokat tártak fel, hogy a fogágybetegségért felelős baktériumok átjuthatnak a méhlepényen, illetve a gyulladásért felelős kémiai anyagok olyan folyamatokat indíthatnak el, melyek koraszüléshez és kis súlyú újszülött születéséhez vezethetnek. A fogágybetegséggel kapcsolatos baktériumtömeg kihívást jelent a fejlődő magzatra és egyes kórokozóknak korai burokrepedést és ennek következtében koraszülést okozó hatása van. A gyulladás következtében a fog körül létrejött tasak fala hatalmas, nyitott sebfelszín, melyen át hatalmas mennyiségű baktérium és azok bomlástermékei jutnak folyamatosan a keringésbe. Hasonló mechanizmuson alapuló összefüggésre derítettek fényt a kutatók a szívinfarktus és agyi érrendszeri katasztrófák valamint a fogágybetegség között.

Hogyan tudhatom meg, hogy van-e fogágybetegségem?

Általában a páciensek első lépésben egy kérdőívet töltenek ki, melyből tájékozódhatunk arról, hogy fennáll-e valamely - fogágybetegség szempontjából fontos - rizikófaktor.
A második lépésben - ideális esetben - speciális képzettségű klinikai dentálhigiénikus vizsgálja meg - szájhigiénia szempontjából - a pácienseket, melynek eredményét rögzíti, személyre szóló fogápolási tanácsot ad és a beteget fogorvoshoz tanácsolja.
A fogágybetegség diagnózisa és kezelése (röntgenfelvétel és további vizsgálatok, pl. bakteriológiai és genetikai tesztek eredményének birtokában) fogszakorvosi feladat. Fontos a korai diagnózis, mert annál biztatóbbak az eredmények, minél korábban elkezdődik a kezelés.

Hogyan előzhető meg a fogágybetegség?

Sajnos negyven év felett a fogak elvesztéséért már nem a fogszuvasodás, hanem a fogágybetegség a felelős!
Hatásos oki terápiát csak a plakkfelhalmozódás megakadályozásával folytathatunk. Kizárólag a tökéletesen letisztított és kipolírozott fogfelszínek tarthatók olyan tisztán, hogy a gyulladást kiváltó bakteriális plakkfelhalmozódást a beteg már egyéni, otthoni fogmosással, és egyéb járulékos tisztítóeszközökkel is kontrollálni tudja.

Mi értendő a professzionális szájhigiénia alatt?

Ez nem egyenlő pusztán a fogkő eltávolításával (depurálás)! Meg kell szüntetni az egyéb, plakkretineáló tényezőket, úgymint elálló szélű koronák, tömések. A fogszabályozó kezelés is szájhigiénia része - túl az esztétikai szempontokon ", hiszen a rendellenes állású fogazat nehezebben és kevésbé hatékonyan tisztítható.

Mi a szájhigiénés tanácsadás jelentősége?

Az egyéni szájhigiénia vonatkozásában mindig a beteg aktuális állapotának és adottságának megfelelő technikát és segédeszközöket ajánl és tanít meg a páciensnek a dentálhigiénikus.
Hatásos terápia csak a lepedék (plakk) felhalmozódásának megakadályozásával folytatható. A rendszeres, fogorvosi rendelőben különböző gépi úton végzett tisztításokkal érhető csak el, hogy olyan sima és száz százalékig lepedék- és fogkőmentes fogfelületeket kapjunk, amit már a beteg otthoni fogmosással is fenn tud tartani. A sokat említett otthoni tisztítás nem merül ki - még ha az alapos is - csupán a fogmosásban. Meg kell tanulni speciális fogköztisztító eszközöket használni mind a saját, mind a pótolt fogazat esetén.
Az ínyt "visszanöveszteni" nem lehet, hanem speciális fogpótlással, vagy úgynevezett ínyáthelyező műtétekkel korrigálható az esztétikai hiba.

 

Dr. Szabó Beáta
forrás: Patika Tükör - 2005-05-05

GYÓGYTORNAPRAXIS.hu – Gyógyítás a teljesség igényével

Egyszerű szöveg

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.