Az álomkór fertőző betegség, kétféle kórokozója (gambiai és rhodéziai *) a cecelegyek szúrásával terjed. Afrika Szahara alatti összes trópusi területén előfordul. A fertőzés következtében évente 5-6 ezer ember hal meg.A megelőzés nehéz. Segít a testet a lehető legnagyobb felületen fedő ruházat, a szúnyogháló alkalmazása. Megbízható riasztószer a mai napig nem áll rendelkezésre. Gyógyszeres megelőzés azonban lehetséges: a pentamidinnek nevezett anyag beadását követően 3-6 hónapig nyújt védelmet. Szépséghibája, hogy a (ritkább) rhodéziai típusú megbetegedés ellen alig nyújt védelmet, ráadásul felismerését nehezebbé teszi (elnyomja a kezdeti tüneteket). Mindemellett a pentamidin toxikus lehet, alkalmazását csak cecelegyektől hemzsegő területre utazóknak ajánlják.
Ha már megtörtént a baj, a rhodéziai típusú megbetegedés a veszélyesebb. Lezajlása már-már viharos, két-három nappal a cecelégy csípését követően helyi fájdalmas (esetenként fekélyes) gyulladásos reakció, a regionális nyirokcsomók fájdalmatlan megnagyobbodása észlelhető. Tíz napon belül a paraziták elárasztják a vérpályát és a nyirokrendszert, magas láz, fejfájás, valamint viszkető kiütések jelentkezhetnek. Jellemző a fogyás (a késői szakra kifejezetten), a szívizom gyulladása következtében pedig a betegek az idegrendszeri tünetek fellépte előtt elhalálozhatnak.
A gambiai típusú álomkórban a tünetek a cecelégy csípése után hetekkel-hónapokkal, esetleg évekkel később jelentkeznek, hiányzik a helyi primér gyulladásos reakció, és a fentebb felsorolt tünetek jelentős része: a betegek panaszai oly enhyék, hogy nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Az első két fázis "átugrása" után azonban a gambiai típus is súlyos idegrendszeri tünetekbe torkollik, csakúgy mint a rhodéziai (ha addig a beteg még nem halt meg).
Ebben a szakban először álmatlanság jelentkezhet, a testsúly csökkenését már nem lehet nem észrevenni. Meglepő személyiségváltozásokkal, dühkitörésekkel, reflexeltérésekkel, mozgászavarokkal kell számolni. A betegség a többnyire késői tünetként fellépő aluszékonyságról kapta a nevét, melytől - kezelés nélkül - egyenes út vezet a kómáig.
A biztos diagnózishoz a parazitákat (trypanosomák, ostoros egysejtűek) ki kell mutatni a vérből, nyirokcsomókból, gerincvelői folyadékból. Az idegrendszeri fázisban azonban erre kevés az esély (és az idő), mert a paraziták látszólag eltűnnek, még az immunrendszer által bevetett anitestek szintje is a normális tartományba térhet vissza. Ekkor a diagnózis már jórészt "közvetett bizonyítékokra" épít.
Az álomkór (trypanosomiasis) egy sor különféle betegséggel téveszthető össze, pl. influenzával, maláriával, agydaganatokkal, vagy éppen leukémiákkal, limfómákkal. Diagnózisa a fejlett országokban esetenként valóban kihívást jelenthet.
A kezelés is felkészültséget igényel, a betegség fázisától függően választandó gyógyszer, mely más lehet a gambiai, más a rhodéziai típusban, és fokozottan szem előtt tartandó potenciális toxicitásuk. A leginkább bevált gyógyszer például az esetek 4-5%-ában következményes agyi károsodást okozhat. Kezelés nélkül azonban a betegek közel 100%-a meghal.
Váli Béla Edgár
orvosilexikon.hu
