Tonsillectomia – mandulaműtét

[gac]
6608

Torokmandulák kétoldalt Érdemes a címet közelebbről körüljárnunk. A mandula jelentheti a torokmandulákat (szájpadmandula – tonsilla palatina), jelentheti a garatmandulát (orrmandula – tonsilla pharyngea), valamint két másik mandulát (nyelvgyöki mandula – tonsilla lingualis, fülkürti mandulák – tonsilla tubaria), melyek az előbbiekhez hasonlóan szintén tagjai a Waldeyer-féle nyirokgyűrűnek, a szervezetet az orr- és szájüregen keresztül veszélyeztető kórokozók elleni elsődleges védelmi vonalnak.

A műtét esetükben egyszerűen eltávolítást jelent, mely a torokmandulát és az orrmandulát érintheti. A nyelvmandulán és a fülkürtök beszájadzásánál lévő apró mandulákon speciális esetekben végezhetnek beavatkozást.

Az orrmandula eltávolításának javallatát hozhatja az orrlégzést erősen akadályozó, a vérkeringést/szívet terhelő, esetleg alvási légzéskimaradást is okozó megnagyobbodás (vegetatio adenoides), valamint visszatérő és elhúzódó (idült) középfülgyulladás (halláscsökkenéssel) és/vagy arcüreggyulladás. A megnagyobbodás önmagában nem betegség, hanem a reaktív immunstátusz indikátora. Hasonló okból a torokmandula is megnagyobbodhat, kívülről megtekintve akár össze is érhetnek, enyhébb – átmeneti – nyelési nehézséget okozhatnak. Utóbbi önmagában nem indokolja eltávolításukat, és az idő előrehaladtával a kisgyerekek többsége „kinövi”. Adott esetben mégis műtétre lehet szükség, cikkünk folytatásában ezt vesszük górcső alá.

A torokmandulák eltávolításának javallata az alábbi esetekben áll fenn

- évente többször (>5) kiújuló tüszős (streptococcushoz köthető) mandulagyulladások- terápiarezisztens (idült) mandulagyulladás
- mandula körüli tályogképződés, szepszisveszély
- gócképződés (következményes vesegyulladás, reumás láz)
- rosszindulatú folyamat gyanúja esetén

Három éves kor alatt – közönséges esetben – a műtét többnyire megfontolásra sem kerül, és idősebb korban is különös körültekintéssel kell mérlegelni a hozadék/kockázat arányt. Számos szakember szerint ma több műtétet végeznek el, mint amennyire feltétlenül szükség lenne, feleslegesen terhelve a pácienst az esetleges szövődmények megjelenésével. A műtét (a torokmandulát illetően) ugyanis nem mentes a kockázattól. A speciális anatómiai viszonyok, az esetenként igen erős fájdalom, a betegek korlátozott tűrőképessége és együttműködése is szerepet játszanak a 2-7%-os arányban jelentkező posztoperatív vérzésben. A vérzés gégegörcshöz, légúti elzáródáshoz vezethet, nagyon ritkán a masszív artériás vérzés uralhatatlanná válik. Előfordulhat magas láz és hányás is.

Sokan elcsodálkoznak, páciensek és környezetük egyaránt, hogy a kivett mandulák ellenére mégis előfordulhat náluk torokgyulladás, „mandulagyulladás”. Ennek oka lehet a teljes eltávolításra nem került szervből visszamaradt csekély limfatikus szövet, illetve maguk a garatfalban lévő nyiroktüszők, melyek szintén fontos védekező szerepet játszanak; begyulladhatnak, érzékennyé válhatnak (maradhatnak) ugyanarra a streptococcus kórokozóra, mint amire az eltávolított mandula is érzékeny volt. Szerencsére ezek komplikációt csak elszórtan okoznak, gócként szerepet ritkán játszanak.

A mandulák eltávolításának javallatát kellően alá kell támasztani, adott esetben érdemes lehet több szakember véleményét is kikérni. Amíg az nem sürgős, nem feltétlenül indokolt szakmailag, a műtétet el kell halasztani, lehetőséget adva ezzel egyúttal arra, hogy kis idő elteltével véglegesen lekerülhessen a napirendről.

 

(–VBE–)

orvosiLexikon.hu

To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×